Már Milánót is elérték a fagyos szelek, és nincs is jobb vasárnapi lustizós program, mint bekucorodni az ágyba egy forró teával és felmelegíteni magam a még frissen a fejemben kavargó nyári emlékekkel. Kár lenne letagadni, hogy Szicília teljesen a szívünkhöz nőtt és a két egymás utáni nyarat ott töltve kicsit már az az érzésünk, hogy hazajárunk. Vannak csodálatosan szép helyek a szigeten, de még mindig nem azt mondom, hogy ebben áll az erőssége, vagy, hogy itt lennének a legszebb tengerpartok. Egyszerűen van egy különleges hangulata, ha lehet azt mondani bája, minden apró szépséghibájával együtt, amiért a szívedbe zárod. Na és persze ne felejtsük el, hogy mi Szicílián született barátokkal mozogtunk mindkét nyaralás alatt, így beleláthattunk az autentikus hétköznapokba, és olyan ízeit kóstoltuk meg Szicíliának, amit egy szálloda félpanziójában kétlem, hogy felszolgálnak.  

A csodálatos Taormina

A sziget maga egyébként nagyon színes, köszönhetően annak, hogy népek és hódítók jöttek-mentek az évezredek alatt(főként attraktív természeti adottságainak köszönhetően) és mindegyikük sajátos nyomott hagyott a sziget kultúrájában. Természetesen a legnagyobb hatással a görögök és a rómaiak voltak, de számos arab és spanyol behatás is érte a közel 5 milliós lakosú Szicíliát. Így lehet az, hogy Siracusa-ban, Taormina-n vagy Agrigento-ban számos görög örökséget, templomot, antik színházat találunk. Utóbbiban a Valle dei Templi őrzi a kiváló állapotban megmaradt ókori görög templomokat, amiket aztán később a történelem során volt, hogy a keresztények Isten házaként használtak.

Agrigento - Valle dei Templi 

 Taormina - Teatro Greco

Palermo és Catania, Szicília „nagyvárosai” nyüzsgőek és hangosak, de ahová csak lép az ember csodákra bukkan, úgy, mint például ez a görög színház a belváros szívében.

 Catania - Anfiteatro Romano

A helyiek azt mesélték, hogy Catania-ban mindennél természetesebb, hogy megfordulnak más nációk is, hiszen anno a kikötőbe a világ minden részéről ide érkező kereskedőkkel napi szinten érintkeztek, sőt belőlük éltek. Így ez a furcsa kettőség érezhető Szicíliában: bár elszigetelten élnek Olaszországtól, mégis nagyon tájékozottak, nyitottak és érdeklődőek, sőt beszélnek nyelveket is.  Apropó. Azontúl, hogy a hivatalos nyelv az olasz, a szicíliaiaknak van egy saját nyelvük, amit ha egymás között elkezdenek beszélni, akkor körülbelül úgy érzem magam, mint amikor Fekete Pákót szívatják Balázsék a Morning Show-ban.

Óriási élmény ellátogatni a helyi piacra, ahol egymást túllicitálva kiabálnak az árusok, hogy túladjanak finomabbnál finomabb zöldségeiken és persze a korlátlan mennyiségben elérhető tengeri herkentyűkön. Biztosan nem fogsz tudni ellenállni a forróságban az 1 euróért kapható, friss szicíliai citromból facsart,  tömbből lefarigcsált jégkásával hűsített italnak, a granitának. Hmmmm még most is a számban érzem az ízét!

 Granitaárus Palermo utcáin

Ha valaki eljut egyszer Szicíliába, akkor nem hagyhatja ki az Etna térséget, mert Catania és környéke számtalan izgalmas felfedeznivalót tartogat. Európa egyik legaktívabb vulkánja, a kiszámíthatatlanul szeszélyes nőszemély, Etna meghatározza a térségben élők mindennapjait. Itt úgy élnek az emberek (konkrétan az Etnán is egymást érik a kisfalvak), hogy tudják, bármikor aktivizálódhat a vulkán. Számos kitörés volt az elmúlt évtizedekben is, komolyabb és kevésbé komolyabb, de aki felmegy egy túrára, az láthatja, hogy a természetnek milyen elképesztő ereje van. Ledózerolt hoteleket és fákat láttunk, miközben fekete bazalttal kilométereken át borított területeken haladtunk át jeap-ünkkel. Viszont azt is megtanulták, hogyan lehet ezt az egyedi adottságot hasznosítani, így például Cataniában is, számtalan épületet láthatunk, amiket vulkáni kőzetből vájtak ki.  

 Etna túrán

Nem csak házak építésére, de bútorok, edények készítésére is használják a vulkáni követ, amiket aztán csodálatosabbnál csodálatosabb, tradicionális szicíliai mintákkal díszítenek. Ha ismerősnek tűnnek, ne lepődj meg, a büszkén vállalt szicíliai származású Dolce&Gabbana divattervező páros előszeretettel használja ruháik és kiegészítőik megalkotásánál ezeket a motívumokat.

A szicíliaiak borzasztó kedvesek és befogadóak, és egyből elmesélik, hogy „jajjj hát a Gianluca  a régi szakácsuk Búdapesztre ment dolgozni egy hotelbe”… Viszont akármennyire is jófejek, nem tudnék soha ott élni. A közlekedés az erősen hagy kivetnivalót maga után. Gyakorlatilag csak autóval érhető el minden, nincsenek vonatok vagy buszok. Viszont az autóutak is tragikus állapotban vannak és gyakran indokolatlan sebességkorlátozással (kedvencem autópályán a 20-as tábla minden előzmény nélkül) kergetik őrületbe a türelmetlen, dinamikus vezetéshez szokott magyarokat. Nekem 4 napra volt szükségem, amire elértem arra a szintre, hogy leszarom, hogy nem haladunk, hiszen mégiscsak nyaralni jöttünk. Vagy, hogy egy fárasztó repülőút után órákig kell várnod a bérelt autóra a légkondi nélküli terminálban, mert az ügyintéző 2 percenként hátramegy pletykálni és cigizni. Sajnos van gond a szeméttel is, főleg dél-szicílián láttunk rengeteg elhagyatott szemétdombot az utak mentén.... El kell fogadni, hogy teljesen más a mentalitásuk az ott élőeknek.

Az persze csak egy téves elvárás, ha úgy indulsz Szicíliába, hogy majd látni fogsz igazi, vérbeli maffiózókat! Az utcák nyugodtak, csendesek, hiszen védve vannak a casa nostra által. Téged, mint külföldi turistát pedig végképp nem fognak inzultálni, hiszen a legkevésbé arra van szükségük, hogy felhívják magukra a figyelmet. Bár volt, aki megpróbálta felvenni a harcot a szervezet ellen (érdemes elolvasni a merénylet áldozatául esett Falcone történetét), a szicíliai maffia él és virul és köszöni jól van. A keresztapák nem villognak a pénzzel, csendben, szerény körülmények között élnek, hmmm, nem dörgölik minden lehetséges alkalommal az arcodba, hogy mennyit loptak tőled, nincs helikopterezés vagy ingyen fánk osztogatás. Az is lehet, hogy egy kívülről szerénynek, sőt rossz állapotúnak tűnő ház belülről kacsalábon forgó palota, amiben a nyilvánosságtól elzárkózottan él a család a feje.

Gelato in brios - a kalóriabomba

A híres Caponata, avagy a szicíliai lecsó

Zseniális: kagyló pizzával

A szicíliaiak imádják a hasukat, és sokkal nehezebb ételekkel terhelik meg, mint az itteniek Milánóban. Édes túrókrém, fánkszerű tészta, briósba töltött fagyi, és rengeteg vastagtésztás péksüti, amit esznek a mindennapokban. Olyan zseniális találmányaik vannak, mint a pisztácia fagyiként vagy pesto-ként való felhasználása, az utcán fillérekért árult, mézédes sárgadinnye vagy füge, na és a kertben termő saját citrom és narancs, ami felkerült nálam a lifegoals listára. Biztos, hogy ha szicíliaiak látnak vendégül, akkor kötelező megkóstolnod a cannolo nevű édességet. Híresek az olívabogyó termelésükről és kb még az autópályát is benövik a virágoktól roskadozó, álomszép leander virágok.

Visszazökkenek a valóságba, kezd sötétedni és a teám is kihűlt. Hiányzol, Szicília!

2 éve pontosan ezen a napon már készen állt a bőröndünk az indulásra, benne a legfontosabb dolgokkal, amikre szükségünk lehet milánói életünk első heteiben. Sok minden viszont nem fért bele, így hátrahagytuk az evőeszközeinket, családunkat, barátainkat, a macskánkat, na és mindent, amit felépítettünk eddig Budapesten. Persze tudtuk, hogy Milánó nem a világvége, ha akarunk, bármikor otthon lehetünk 5 óra alatt. Őszintén szólva honvágyat egyszer sem éreztem ezalatt a két év alatt, de ez valószínűleg azért van, mert az otthonom ott van, ahol Dávid velem van. Na igen, időközben beteljesült a jóslat és Kincsem Ágnes lettem, úgyhogy már jogosan birtoklom a bankárfeleség titulust. J

Nem jellemző, hogy nagy számvetéseket készítek az életemből, de e jeles évforduló alkalmából gondoltam beszámolok röviden arról, hogy mire jutottunk a kint töltött idő alatt. Emberileg biztosan sokat fejlődtünk és nagyon sok jót kaptunk Olaszországtól. Kicsit hozzálassultunk az olaszok életritmusához, kicsit már mutogatunk is beszéd közben, ugyanakkor még nem tanultunk meg olyan jól főzni mint ők…. Kicsit már értjük a gondolkodásmódjukat, de azonosulni 100%-ban nem tudunk vele. Kicsit már tudunk olaszul, de még nem ezen a nyelven álmodunk… Sok helyen jártunk már, de sok olasz várost nem láttunk még… Sok bosszantó dolog van a hétköznapokban, de közel sem olyan sok, mint Magyarországon. Sok tervünk vár még megvalósításra, de sokat el is értünk már, mióta kint vagyunk….

Az általánosításokon túl most jöjjenek a konkrétumok. Dáviddal elégedettek a bankban, így további egy évre meghosszabbítják a szerződését 2017 májusáig. Én túléltem az Expo-t, ami egy életreszóló, fantasztikus élmény volt. Fárasztó, sokszor kemény volt ez a 6 hónap, de a pozitív pillanatokból, emberekből sokkal több jutott szerencsére, mint a negatívakból. Akinek nem volt alkalma kint járni a világkiállításon, annak csak annyit magyarázatként, hogy ez egy egymillió négyzetmeteren elterülő kiállítás volt, ami hangulatában nagyjából egy olimpiára hasonlít. A világ minden részéről érkeztek kiállítók és látogatók, úgyhogy a koreaitól a monacóiig nagyon sokféle emberrel volt alkalmam találkozni és barátságokat kötni. Mindig azt a nyálas gondolatomat hangoztattam, hogyha a világ így működne valójában, mint itt az Expon kicsiben, akkor nem lenne semmi gond. Ez persze csak egy utópia. J  Az egyik legfőbb hozadéka pedig az volt az Expo-s munkának, hogy egy rendezvényen megismerkedtem a jelenlegi főnökömmel, aki már november 1-jétől munkát ajánlott nekem. Így, ha nem lett volna meg a hazarepjegyem az előre tervezett egyhetes magyarországi pihenésre (lelki és fizikai regenerálódásra), akkor gyakorlatilag az Expo október 31-i végetérte után, már másnap kezdhettem volna az új pozíciómban. Igazán mázlista na meg brava vagyok, mert olasz szerződéssel dolgozom egy megújuló energiás befektetésekkel foglalkozó cégnél, aminek van egy magyar projekte is, így kb havonta egyszer üzleti útra megyek Budapestre. A kollégáim szuper jófejek és támogatóak, átsegítettek a kezdeti nehéz időszakokon, amikor pl még egy telefonbeszélgetés is óriási küzdelem volt. (Igen, még mindig rohadt gyorsan beszélnek az olaszok :)) Még hat hónap után is rengeteg tanulnivalóm van, főleg az itteni viszonyok között kell kiismernem magam. Egy egészen aktuális példa: ma 3 óra alatt sikerült megfejtenünk a könyvelő kolleganőmmel, hogy pontosan hány nap szabink van és mi alapján bontják le azokat az év különböző időszakaira. Egészen elképszető módon tudják megbonyolítani a dolgokat, ami az ő értelmezésükben tök egyértelmű és logikus. :) Elég sokrétű a feladatom, van hogy üzleti utakat de van, hogy gyorshajtási bírságokat kell intéznem. És én tartom a kapcsolatot a magyar üzleti partnerekkel, így 3 nyelven kommunikálok felváltva egész nap.

Aki ismer minket, tudja, hogy az utazás a szenvedélyünk, aminek Olaszországban és környékén is szívesen hódolunk. Hol otthoni vagy kinti barátokkal, hol csak ketten, de szinte minden adandó alkalommal útnak indulunk. Mióta kint vagyunk már nagyjából bejártuk Észak-Olaszországot, jártunk Szicíliában, Svájcban és Franciaországban, de kimaradt még például Bari, Nápoly, az Amalfi-öböl és Szardínia. 

Az tuti, hogy sosem unatkozunk, most indul majd az igazi szezon a Kincsem panzióban is, a tavasz és nyár folyamán lesznek visszajáró vendégeink is otthonról. :) Megyünk majd Adele koncertre és EB meccsre Marseilles-be. Szóval nem állunk le soha. :) Hogy Halott Pénz szavaival éljek

"Majd pihenek ha öreg leszek
Majd ha gyógyszert szedek
Majd ha elköltözök otthonba."