2 éve pontosan ezen a napon már készen állt a bőröndünk az indulásra, benne a legfontosabb dolgokkal, amikre szükségünk lehet milánói életünk első heteiben. Sok minden viszont nem fért bele, így hátrahagytuk az evőeszközeinket, családunkat, barátainkat, a macskánkat, na és mindent, amit felépítettünk eddig Budapesten. Persze tudtuk, hogy Milánó nem a világvége, ha akarunk, bármikor otthon lehetünk 5 óra alatt. Őszintén szólva honvágyat egyszer sem éreztem ezalatt a két év alatt, de ez valószínűleg azért van, mert az otthonom ott van, ahol Dávid velem van. Na igen, időközben beteljesült a jóslat és Kincsem Ágnes lettem, úgyhogy már jogosan birtoklom a bankárfeleség titulust. J
Nem jellemző, hogy nagy számvetéseket készítek az életemből, de e jeles évforduló alkalmából gondoltam beszámolok röviden arról, hogy mire jutottunk a kint töltött idő alatt. Emberileg biztosan sokat fejlődtünk és nagyon sok jót kaptunk Olaszországtól. Kicsit hozzálassultunk az olaszok életritmusához, kicsit már mutogatunk is beszéd közben, ugyanakkor még nem tanultunk meg olyan jól főzni mint ők…. Kicsit már értjük a gondolkodásmódjukat, de azonosulni 100%-ban nem tudunk vele. Kicsit már tudunk olaszul, de még nem ezen a nyelven álmodunk… Sok helyen jártunk már, de sok olasz várost nem láttunk még… Sok bosszantó dolog van a hétköznapokban, de közel sem olyan sok, mint Magyarországon. Sok tervünk vár még megvalósításra, de sokat el is értünk már, mióta kint vagyunk….
Az általánosításokon túl most jöjjenek a konkrétumok. Dáviddal elégedettek a bankban, így további egy évre meghosszabbítják a szerződését 2017 májusáig. Én túléltem az Expo-t, ami egy életreszóló, fantasztikus élmény volt. Fárasztó, sokszor kemény volt ez a 6 hónap, de a pozitív pillanatokból, emberekből sokkal több jutott szerencsére, mint a negatívakból. Akinek nem volt alkalma kint járni a világkiállításon, annak csak annyit magyarázatként, hogy ez egy egymillió négyzetmeteren elterülő kiállítás volt, ami hangulatában nagyjából egy olimpiára hasonlít. A világ minden részéről érkeztek kiállítók és látogatók, úgyhogy a koreaitól a monacóiig nagyon sokféle emberrel volt alkalmam találkozni és barátságokat kötni. Mindig azt a nyálas gondolatomat hangoztattam, hogyha a világ így működne valójában, mint itt az Expon kicsiben, akkor nem lenne semmi gond. Ez persze csak egy utópia. J Az egyik legfőbb hozadéka pedig az volt az Expo-s munkának, hogy egy rendezvényen megismerkedtem a jelenlegi főnökömmel, aki már november 1-jétől munkát ajánlott nekem. Így, ha nem lett volna meg a hazarepjegyem az előre tervezett egyhetes magyarországi pihenésre (lelki és fizikai regenerálódásra), akkor gyakorlatilag az Expo október 31-i végetérte után, már másnap kezdhettem volna az új pozíciómban. Igazán mázlista na meg brava vagyok, mert olasz szerződéssel dolgozom egy megújuló energiás befektetésekkel foglalkozó cégnél, aminek van egy magyar projekte is, így kb havonta egyszer üzleti útra megyek Budapestre. A kollégáim szuper jófejek és támogatóak, átsegítettek a kezdeti nehéz időszakokon, amikor pl még egy telefonbeszélgetés is óriási küzdelem volt. (Igen, még mindig rohadt gyorsan beszélnek az olaszok :)) Még hat hónap után is rengeteg tanulnivalóm van, főleg az itteni viszonyok között kell kiismernem magam. Egy egészen aktuális példa: ma 3 óra alatt sikerült megfejtenünk a könyvelő kolleganőmmel, hogy pontosan hány nap szabink van és mi alapján bontják le azokat az év különböző időszakaira. Egészen elképszető módon tudják megbonyolítani a dolgokat, ami az ő értelmezésükben tök egyértelmű és logikus. :) Elég sokrétű a feladatom, van hogy üzleti utakat de van, hogy gyorshajtási bírságokat kell intéznem. És én tartom a kapcsolatot a magyar üzleti partnerekkel, így 3 nyelven kommunikálok felváltva egész nap.
Aki ismer minket, tudja, hogy az utazás a szenvedélyünk, aminek Olaszországban és környékén is szívesen hódolunk. Hol otthoni vagy kinti barátokkal, hol csak ketten, de szinte minden adandó alkalommal útnak indulunk. Mióta kint vagyunk már nagyjából bejártuk Észak-Olaszországot, jártunk Szicíliában, Svájcban és Franciaországban, de kimaradt még például Bari, Nápoly, az Amalfi-öböl és Szardínia.
Az tuti, hogy sosem unatkozunk, most indul majd az igazi szezon a Kincsem panzióban is, a tavasz és nyár folyamán lesznek visszajáró vendégeink is otthonról. :) Megyünk majd Adele koncertre és EB meccsre Marseilles-be. Szóval nem állunk le soha. :) Hogy Halott Pénz szavaival éljek
"Majd pihenek ha öreg leszek
Majd ha gyógyszert szedek
Majd ha elköltözök otthonba."
