Először is nagyon kedvesek vagytok, hogy ennyit érdeklődtök, már nagyon sokan felvettétek velünk a kontaktot, és kérdeztétek, hogy megy sorunk. Az első 10 nap impulzusai alapján elmondhatom, hogy tök jól érezzük magunkat Milánóban, és bár ennyi idő után nehéz messzemenő következtetéseket levonni, szerintünk szeretni fogjuk ezt a várost. :) Jártunk már itt többször korábban is, de nyilván nem olyan szemmel néztük Milánót, most viszont azt látjuk, hogy elég befogadóak az emberek, és könnyű lesz beilleszkedni. Egyelőre egy – a város kintebb eső részén lévő – business hotelben lakunk, aminek az a lényege, hogy a szobákban van konyha is, így nem kell állandóan az éttermi kosztot fizetniük az itt lakóknak. Alapvetően rendben van a szálloda, szép a szobánk, de elég kicsi, így én elég sok programot szervezek magamnak napközbenre, hogy ne forogjak be a szűkös 4 fal között. Van konditerem, amit eddig majdnem mindennap használtam – szegény Dávidnak már kevesebb ideje jut rá – de fogy ő attól rendesen, hogy napközben nem hagynak neki időt az ebédre… Én alakformálás tekintetében egész szépen alakulok, Palácsik Kata vagy Sarka Timi :) nem lesz belőlem, de nem is modellkedni jöttem Milánóba, megteszik azt helyettem a botsáskák, akikkel teli van a város. :)

Ahogy említettem, kicsit kintebb van ez a hotel, és kb minden itt élő olasz elszörnyülködik, ha meghallja, hogy Corvettonál lakunk, de őszintén megmondom, a Szabolcs utca semmivel sem volt jobb környék ennél, sőőőt itt szipust eddig még nem láttam. Nagyon jó a közlekedés az egész városban, kb ugyanúgy mint Budapesten, itt is el tudsz jutni még a legtávolabbi pontra is 45 perc alatt. Most is itt van tőlünk pár percre a metró amivel Dávid is könnyen tud melóba járni, és én is egyszerűen meg tudok közelíteni bármilyen napi úticélt. Összehasonlításképp: itt a havi bérlet a tömegközlekedésre 35 euró, azaz mai árfolyamon átszámítva 10.500 Ft. Nem vészes! Főleg ha a fizetéseket vetjük össze a magyarral….de ebbe inkább nem is megyek bele….

Dávidot elég hamar bedobták a mélyvízbe, de gyorsan kiderült az is, hogy a mélyben még jobban szeret úszni, ezért mostmár elég komoly feladatokat adnak neki mindennap. A közvetlen kollégái olaszok, akik eddig úgy tűnik, hogy elég jófejek, bár sokan azt mondják, hogy ez egy csak egy felszínes kedvesség részükről. A kaján meg a pián elég sokat tud spórolni munka közben –ami ugye egy barcikainak nagyon fontos szempont :) - hiszen mint említettem, sokszor akkora hajtás van, hogy ezekre egyátalán nem jut ideje. Szerencsére itthon várja egy Mamacita, aki minden nap készül valami meleg étellel, amit a délelőtti tévéműsorokból les el áhítattal. :)

Nagyon durva főzős műsorok vannak, nem úgy nyomják ám mint Stahl Judit, itt egy óriási studióban, több száz néző előtt készítik az ételeket, vannak versenyek, meg mindenféle őrült dolgok, tényleg teljesen a kajálás megszállottjai. Azoknak, akik meglátogatnak majd minket, előre szólok, hogy jó dolguk lesz, mert addigra már nagy olasz konyha expert leszek! :) Nagyon élvezem a boltba járást, hozzánk egy CarreFour van közel, ami kb olyan lánc mint nálunk a Spar. Iszonyú nagy választék van a híres olasz sonkákból, a sajtokról, tésztákról meg már ne is beszéljünk, csodálatos dolgaik vannak, elérhető áron. Mindig friss tésztát veszek a hűtőből, azokból is a létező összes formájú és ízesítésű megtalálható a boltban. Egy közepes bevásárlás, ami mondjuk kitart 4 napig, 40-50 euróra jön ki, szerintem ez sem vészes. Otthon nem szoktam válogatni a termékek között, mindig megveszem, ami tetszik, itt viszont igyekszem mindig az akciósok közül, vagy a saját termékek közül választani.

Az elmúlt egy hetem arról szólt, hogy mindennap eljárogattam, és felmértem a várost, hol érdemes lakni. Dávid vett egy olasz telefont (egyébként azok is totál ugyanannyiba kerülnek mint nálunk), és elkezdte hívogatni az ingatlanosokat, így a napokban már voltam lakásnézőben. Ami meglepő, és nem erre számítottam, az az,hogy egyrészről tudnak angolul az ügynökök, másrészről mindenhol pontosan ott vannak, és nem vetítenek. Na ez szerintem Magyarországon nagyon nem így van, tapasztalatból mondom. Nekünk havonta 1000 euró áll rendelkezésre, ez egy nagyon korrekt összeg, tök szép másfél szobás lakásokat lehet bérelni ennyiből. A rezsit majd nekünk kell állni, az további 2-300 eurót jelent havonta. Ami furi, hogy itt állítólag a központi fűtéses lakásokat keresik inkább, mert olcsóbban jössz ki azokkal, mint az egyéni fűtésűvel. Már van egy kedvenc lakásom, de azért a héten megnézek még többet, hogy legyen összehasonlítási alapom. Amikor megvan mondjuk 5 kiszemelt lakás, akkor leadjuk majd a banknak, és megvitatjuk velük, hogy mi fér bele részükről, hiszen itt komoly, 2 éves szerződést ír alá az Intesa, tehát nem mindegy mihez adják a nevüket. Nekünk pedig jól át kell gondolni az egészet, mert nem nagyon ugrálhatunk majd két évig.

Sajnos abban az esetben, ha nem a bank által preferált ingatlanügynökségen keresztül veszünk ki lakást, akkor a 3 havi !!! (3000 euró) kauciót nekünk kell állni, de ugye ezt elvileg a végén vissza is kapjuk majd. És ami a legdurvább: itt az albérlőnek kell fizetni az éves albérleti díj 10%-át az ügynöknek, mint agency fee, ami szerintem felháborító..Szerencsére ezt a bank rendezi, mint ma megtudtuk.

Úgy néz ki, hogy szerencsére a hétvégékén nem kell majd dolgoznia Dávidnak, így mindig tudunk majd valami programot csinálni. Múlt hétvégén egyik nap megnéztük a híres Naviglio folyót, ami egy mesterségesen létrehozott folyó, és nagyon nagy élet van a környékén, kb olyan mint nálunk a Király utca, Deák tér, rengeteg étteremmel, bárral. Nagyon hangulatos, a héten ennek a környékén is nézek lakásokat. Vasárnap pedig lementünk a Comói tóhoz, nem, már nem George Clooney nézőbe mentünk, sajnos elkel az a drága ember, így nekünk már csak a Nespresso marad. Az ő házát nem találtuk meg, de láttunk nagyon durva villákat, tényleg szép az a hely, nagyon hangulatosak a hegyekre épített mediterrán házak! Mindössze 1 órára van vonattal Milánó belvárosából, és oda-vissza meg lehet járni 3000 Forintból…Persze azt nem kell mondanom, hogy nem MÁV szintű vonatokon kell utaznod!

Az olaszt egyelőre itthon tanulom különböző online eszközökön keresztül, de már egy csomó mindent tanultam a hétköznapi szitukból is, ha csak tehetem, mindent olaszul kérek. :) Nagyon cuki kis üzletek vannak itt környékünkön, jártunk már pl Mr. XO-nál, a kínai szabónál, aki megvarrta Dávid öltönynadrágját. Dávid járt már arab fodrászoknál, én pedig – az otthon is nagyon divatos -  gél lakkot rakattam a körmömre egy olasz fodrászatban. Nagyon vicces, amikor 4 fodrász figyeli a készülő művet, csak azért mert kivételesen az egy külföldinek készül. Tündériek voltak, ahogy kézzel-lábbal, tört angolsággal faggattak arról, hogy nálunk hogy megy a körmös biznisz! :) Azt a mondatot, hogy „Il mio fidanzato lavora a Banka Intesa” már bemagoltam, így bármikor meg tudom válaszolni azt a kérdést, hogy miért jöttem Milánóba. :)

Mint sokan tudjátok, van néhány olasz srác, akik évek óta járnak Magyarországra, és rajtuk keresztül megismertem korábban néhány milánói olaszt is. Megkerestem őket múlt héten, és megittunk már pár Aperol Spritzet, úgyhogy szerencsére ők is sokat segítenek a szabadidő „hasznos” eltöltésében. Ma taliztam egy magyar modell lánnyal, akit még régről ismerek, és úgy egy éve költözött ki Milánóba az olasz barátja miatt. Ő is ráér, én is ráérek, így egyből megtaláltuk a közös hangot, sőőőt már azon is gondolkoztunk, hogy milyen kis közös bizniszt indítsunk be. :)