Hagy kezdjem azzal, hogy minden bizonnyal én vagyok a világ egyik legszerencsésebb embere, hogy ennyi lehetőségem van utazni. Igazából ha meg kéne fogalmaznom, hogy miért szeretem járni a világot, akkor nem azt mondanám, hogy a szép tájak, vagy épületek vonzanak, hanem az, hogy szeretek más kultúrákba/hétköznapokba belelátni, hogy aztán az egy szép kerek egésszé összeálljon majd egyszer. :)

Svájc nem tartozott a fő úticélok közé, de nincs olyan hely, ahova, ha lehetőség adódna, akkor nem mennék, na jó, talán Tadzsikisztánt azért mégiscsak passzolnám. Szóval Svájc nem volt a bakancslistámon - de lehet, hogy pont ezért - nagyon kellemes csalódást okozott.

Aki esetleg nem tudná, Dávid egyik régi barátja, Rudi két éve Zürich mellett él, a Huawei-nél dolgozik, és többször invitált már minket magához. Most, hogy „csak” 300 km-re vagyunk tőle, gondoltunk egyet és lefoglaltuk a buszjegyünket a hosszú hétvégére (itt az olaszoknál egy héttel korábban volt a hosszú hétvége, ne kérdezzétek miért! :)).

Rudi tök jó kis programot talált ki nekünk arra a három napra, és olyan drága volt, hogy mindenhova autóval hurcibált minket, amit ezúton is köszönünk neki. Jártunk Schaffhausenben, ahol megcsodáltuk Európa legnagyobb vízesését, a Rheinfall-t. Én az ilyen természeti jelenségekért nem rajongok, sőt a hegyekért sem vagyok oda, de ez a hely lenyűgöző volt. Sajnos a képek nem igazán adják vissza, de azért beteszek ide egy kis ízelítőt.

Következő nap Rudi elvitt minket egy „tipikus svájci tájra”, ahonnan tényleg csak a lila tehenek hiányoztak. J Már a kacskaringós, hegyi utakon áthaladva is mesés tájakat láttunk, havas hegytetőket, szemet vakító zöld füvet, és sok-sok hangulatos alpesi házacskát állatokkal. Aztán megérkeztünk Interlaakenbe, ami két tó között fekszik. Hagyom inkább, hogy a képek beszéljenek magukért!

Természetesen bementünk Zürichbe is, ami nálam ezúton előlépett a kedvenc városok közé. Talán azért tetszett meg ennyire ez a Kecskemétnél alig háromszor nagyobb! város, mert építészetileg üdítően más, mint amiket eddig láttam Európában. Dávid szerint, ha Zürich ennyire tetszett, akkor Svédország és a többi balti ország hangulata is bejönne nekem. Ki tudja, lehet, hogy már meg is van a következő úticélunk? :)

Egy Zürichbe való látogatás felér egy utópisztikus kalanddal, és bár utálom a károgó, „Magyarország soha nem fog idáig eljutni” pesszimizmust, be kell valljam, hogy végig ez volt az érzésem ott jártunkkor. Lehet vitatkozni arról, hogy jó-e az az út, ahogyan ők meggazdagodtak, erkölcsileg elnézhető-e, hogy ők azon nyerészkednek, hogy a Csányi félék ide mentik ki a vagyonukat, de a végeredmény mégis irigylésreméltó. Furcsa érzés, amikor azt mondják neked, hogy áhh, hagyd csak a táskád meg a kabátod a kocsiban, senki sem nyúl hozzá, és rájössz arra, hogy az értékeid beteges óvása már egy túl mély beidegződés.

Persze ha valaki, mint például Rudi már évek óta Svájcban él, akkor látja a rossz értelemben furcsa és ellentmondásos oldalait is ennek a „mintaországnak”: ne legyél túl hangos, ne vezess túl gyorsan, ne vedd el a munkánk! És hát igen, amit Svájccal kapcsolatban mindenképp meg kell említeni, az az, hogy turistaként kösd fel a gatyádat, és tömött pénztárcával, vagy legalábbis magas keretösszegű hitelkártyával érkezz, mert brutál durva árak vannak. Csak annyit mondok, hogy Dávidot nem egyszer verte le a víz a vásárlások során. :)

Néhány ár szemléltetésképp:

1 db péksütemény: 800 Ft

1 db fél literes üdítő: 1000 Ft

1 liter benzin: 500 Ft

1 db, egyirányú jegy az elővárosi vonatra (10 perc menetidő): 5000 Ft

1 db jegy a tömegközlekedésre: 600 Ft

1 db "conchita" wurst kenyérrel: 2500 Ft

1 átlagos éttermi étkezés/fő: 20.000 Ft

Milánó-Zürich (3 órás) vonatút oda-vissza/fő: 45.000 Ft

Mindenestre Milánóba visszatérve hirtelen egész olcsónak tűntek az árak, jó érzéssel konstatáltuk, hogy van egy hely, ami még Olaszországnál is sokkal drágább. :)